A falubeliek szerint az utolsó falusi zsandár - egy fiatal őrmester - csak azzal törődött, hogy baj nélkül kitöltse leszerződött hónapjait, majd rögtön elfutott egy főváros környéki, nyugodtabb községbe. Füttyös ösvény Czakó Kálmán, a helyi polgárőrök parancsnoka két évtizeden keresztül dolgozott itt körzeti megbízottként. Mint mondja, akkor még lényegesen többen tisztelték a magántulajdon szentségét, mint most. - A 2000. évi tiszai áradás után félezren költöztek el innen. Főleg azok mentek el, akik valamit kezdeni akartak magukkal, mert itt megállt az idő. A kétezres lakosság öt százalékának van munkája, a többiek egyik napról a másikra tengetik az életüket, és bizony gyakran elmennek lopni. Egyik barátom a minap vágott disznót. Reggelre semmi sem maradt belőle, az éjjeli látogatók az utolsó szem töpörtyűt is ellopták. Az idős, egyedülálló emberek tehetetlenek a tolvajokkal szemben, ők lassan már az életüket féltik. Mégsem mernek szólni. - Nem akarok úgy járni, mint a hetvenéves barátnőm, aki csak azért úszott meg élve egy verést, mert télen kapták el, és a ruhája felfogta az ütéseket - dől a panasz P. Istvánnéból. - Lassan már aludni sem merek, nehogy álmomban meglepjenek. Felöltözve lesem esténként, mikor jönnek a kegyetlen látogatók. A bandákba verődött suhancok mindenkinél jobban ismerik a falut, a rejtett ösvényeket, a kertek alatti utakat. Titkos füttyjelekkel értesítik egymást, ha valahol feltűnnek a rendőrök vagy a polgárőrök, senki más nem mer ellenük fellépni, ezért egyre merészebbek. Iskola a tűréshatáron A lakosságot rettegésben tartó banditák legidősebbike sem több 16 évesnél, többségük még a helyi iskolába jár. A tanárok is félnek, tudják, néhány gyerek táskájában bokszer, tőrkés lapul, de senki holmiját nem kutathatják át, nincs hozzá joguk. Mindent zárnak, de az iskolából szinte már nem is lehet semmit ellopni, nincsenek csapok, kilincsek, függönyök. A tantermek úgy néznek ki, mintha bombatámadás érte volna az iskolát, törött székek, szétrúgott ajtók, kifordított ivókút látszik mindenütt. - Az utóbbi tíz évben százötven pedagógus fordult meg itt, volt, aki tíz perc múlva kirohant az első órájáról, a gyerekekkel üzente meg, hogy felmondott - meséli Antoni Judit, aki negyedszázada igazgatja a helyi iskolát. - Ha néhány tanulónk ellen rendőri eljárás indul, a nyomozók jellemzést kérnek tőlünk. Nagyon meg kell gondolnunk, mit írjunk. A múltkor az egyik fő-fő rongálót agresszívnak minősítettük, mire a szülő majdhogynem meg akarta velünk etetni a jellemzést, mondván, miattunk viszik el a gyerekét. Végszóra óriási üvöltözés hasít bele a délelőtti csendbe. Az iskola biztonsági őre és a gondnoka próbál rendet teremteni a hetedikeseknél, akiktől kimenekült a fiatal irodalomtanárnő, mert néhány fiú megígérte neki, hogy - finoman fogalmazva - szexuális örömökben fogja részesíteni. Mire a biztonsági őr és a gondnok bement rendet teremteni, a fő hangadók már az asztalokon táncoltak. Öt perce tartott a számonkérés, amikor robogva berontott az egyik tizenéves rongáló édesanyja is - ő sem több huszonötnél -, és nekiesett az őrnek: hogyan merte megfegyelmezni az ő drága gyermekét. A többi iskolás úgyszólván mosolygott a jeleneten, elvégre az életnek tanulnak, nem az iskolának. - Csodálkozom, hogy a tanárok nem futnak világgá - vallja K., az iskola biztonsági őre. - Ők nem üvölthetnek a kölykökkel, én igen, engem nem érdekel, ha meg is talál aztán az utcán egy bosszúra éhes szülő. Rendőr, nem haver A zsaruk természetesen tisztában vannak a tiszabői helyzettel, jelenleg is várják, hogy valaki jelentkezzen az üresen maradt körzeti megbízotti állás betöltésére, ám a falu rossz híre miatt fél éve nem akadt jelölt. A falu a Törökszentmiklósi Rendőrkapitánysághoz tartozik, a közeli fegyverneki őrs járőrei naponta többször is járnak a faluban, de a partizánok olyankor elbújnak. Fejes Zoltán alezredes, törökszentmiklósi kapitány szerint a közrend javítása a faluban nem csupán rendőrségi feladat, kemény társadalmi, szociológiai összefüggései vannak. Kovács Ágnes, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense elmondta, soron kívül intézkednek az állandó, fokozott rendőri jelenlét létrehozásának ügyében. A falubeliek állandó zsarut akarnak, nem olyat, akit kényszerből vezényelnek ide. - Mindenki tudja, kik a bűnözők és kik nem, de a különbség az, hogy mi nem tudunk velük szembeszállni - mondta Túró Csaba alpolgármester. - Magam is polgárőr vagyok, de ez kevés, bűnmegelőzés bűnüldözés nélkül nem működik, az utóbbihoz meg rendőr kell. A helybéliek szerint ráadásul olyan zsaru, akinek tekintélye van. Szerintük az előző egyenruhás azzal rontotta el a renoméját, hogy jót akarva, szabadidejében együtt focizott, videofilmeket nézett azokkal a srácokkal, akik már akkor is partizánkodtak. A haverkodással azonban elszállt minden tekintélye, kinevették, ha mint zsaru akart intézkedni. - Rendőrként szemet hunytam, ha valaki száraz gallyakért járt ki az erdőbe, mert fáztak a gyerekei, de itt már üzleti alapon megy más fájának kivágása. Akit elkapunk, azt mondja, még mindig jobb, mintha a szomszédjától vinné el - veszi vissza a szót a polgárőrség vezetője, Czakó Kálmán. - Lassan ott tartunk, hogy a lopás nem is bűn, hanem a élet velejárója. De egyet nem szabad elfelejteni: egyszer elfogy itt az ember, elfogy a vagyon, amit Tiszabőn ki lehet fosztani, és akkor a partizánok máshol keresnek maguknak harci ösvényeket.