Azon a verőfényes májusi napon természetjáró kisiskolások lepték el a Lágymányosi hídnál tervezett világkiállítás dimbes-dombos, esővíztől mocsarassá vált területét. Békákat hajkurásztak a fűben, amikor hirtelen nagy riadalom támadt: egyikük egy levágott női fejet talált. Nem ismerték A BRFK életes zsarui nyomkereső kutyákkal kutatták át a hatalmas területet, végül hét darabban megtalálták a holttest hiányzó részeit. Urbán Tamás fotóművész, a Zsaru egykori munkatársa részt vehetett a helyszíni szemlén, sőt, ott volt, amikor Sótonyi Péter professzor, a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetének igazgató főorvosa személyesen preparálta, azonosításra alkalmassá tette a szerencsétlenül járt lány fejét. Az adatgyűjtés során kiderült, hogy a környéken rendszeresen bonyolították légyottjaikat a józsefvárosi örömlányok. Először nekik mutatták meg a halott lányról készült képeket, hátha valamelyikük felismeri. Ők azonosították új kolléganőjüket, L. Olga Szilviát, aki május 17-e óta hiányzott a placcról, mégse jelentették az eltűnését. Az otthonából lelépett, szemrevaló miskolci lányról ugyanis jóformán senki sem tudta, mikor és merre járt azóta, hogy hónapokkal a tragédia előtt a fővárosba vetődött. Új ismeretségi körének fogalma se volt arról, milyen családból való, és miért adta fejét az ősi mesterségre. A szerencsétlen sorsú teremtést a miskolci katolikus temetőben, fél évvel korábban elhunyt édesapja mellett helyezték fényűző pompával végső nyugalomra. A borsodi iparvárosban talán nem is akadt akkoriban olyan ember, aki ne tudott volna a dúsgazdag família tragédiájáról, és ne gyászolta volna a szülei szeme fényeként számon tartott L. Olgát, akit Szilvikeként ismertek a környéken. Az a hír járta, hogy a fiatalon házasodott lánynak volt férje, B. Gyula iránt érzett szerelme miatt fordult végzetesre a sorsa. Kedvencből örömlány A 90-es évek elejéig zöldség- és kötöttáru üzlettel foglalkozó L.-ék valaha népes, többszintes családi házában mintha 13 évvel ezelőtt megállt volna az élet. Az egykor takaros kert rendezetlen, az épületről omlik a vakolat, az ablakkeretekről pattog a fakó festék. Az utcafronti kikövezett terasz árulkodik csupán arról, hogy ott valaha vendéglőt is üzemeltettek. L. Gusztávné férje és legidősebb lánya elvesztése előtt fáradhatatlan, kemény üzletaszszony hírében állt. Fekete haja mára őszbe vegyült, szinte hálni jár belé a lélek. Érkezésünk előtt nem sokkal tudta meg a zsaruktól, hogy Szilvikéje feltételezett gyilkosát lekapcsolták. Leroskadt egy székre, és a boldog időkre emlékeztető fényképeit nézegette. Halkan megjegyezte: remélte, hogy megéli a gazember elfogását, amire nap mint nap várt. Megjósolt halál - Nagyon jól éltünk, de rengeteget dolgoztunk is érte - emlékezett könnyes szemmel Olga asszony. - Négy lányom volt, egy fiam és egy csodálatos férjem, valamennyien kivették a részüket a munkából. A lányok még vezetni se tudtak, de mindegyiküknek volt kocsija. Fogadtunk melléjük egy embert, aki kivitte őket a piacra, hogy elszámoltassák az alkalmazottakat, ha mi nem értünk rá a férjemmel. Szilvikének Gyuszi volt az első szerelme: 14 évesen, alighogy elballagott az iskolából, rendeztünk nekik egy pompás, sátras lagzit, itt, a teraszon. Nálunk, cigányoknál, ha az apa nem tud házat adni a fiának, a fiú nem megy a lányos házhoz, így Szilvike költözött hozzájuk, amíg mi megépítettük a nyolcszobás fészküket. A boldogságuk azonban csak nyolc hónapig tartott, mert ütötték-verték a lányomat, Szilvi azt mondta, az anyósa egyenesen utálta. Hazaköltözött. Azt kérte, csináltassuk meg neki a ház egy részét vendéglőnek, mert itthon akar dolgozni. Úgy is lett. Abban reménykedett, ha felépül az új otthonuk, újra összejönnek Gyuszival. Cigány nőknél a szerelem egy életre szól, Gyuszi azonban pár év múlva megnősült. Szilvikét attól kezdve nem érdekelte semmi: 1992-ben egy éjjel elment a kocsijával. Hónapokig nem láttuk, nem hallottunk felőle. Az apja közben agyembóliát kapott az aggodalomtól, és itthagyott bennünket. Gyászruhában ültünk a teraszon, amikor egyszer csak szólt az egyik alkalmazottam, hogy "Olga néni, valami csóró lány nézegeti az udvaron a kocsikat". Alig ismertem rá a lányomra, olyan rossz bőrben volt. Gyilkosnak neveztem, aki megölte az apját, és azt mondtam neki, a fejét az uram koporsójára fogom tenni. Borzalom, hogy ez így is lett. A lányom feje volt! Olga asszony megtudta, hogy eltűnése után gyermeke egy debreceni albérletben húzta meg magát, ahol többnyire csak ült a sötét szobában, és bámulta a falat. Igyekezett ismét munkára bírni, hogy kihúzza a depresszióból, de a lány másodszor is elszökött. Szerettei akkor látták utoljára. - Ceglédre mentek kocsival áruért az egyik húgával - folytatta az anya könnyes szemmel. - Szilvikénél volt százezer forint. Jászberénynél megálltak kávézni egy kocsmában, ekkor Szilvim otthagyta a húgát, elhajtott Budapest felé. Sírva hívott fel Linda lányom, taxival hozattam őt haza. Emiatt megint nagyon haragudtam Szilvire, és folyton szidtam, amikor felhívott, ezért egy idő után már nem keresett. Aztán kaptam egy értesítést, hogy megbüntették a fővárosban a villamoson, mert jegy nélkül utazott. Elkezdtem őt keresni, naponta jártam fel Budapestre, és eljutottam a VIII. kerületbe, ahol ismerték őt egy füstös kocsmában. Sötét alakok számolgatták a pénzt az asztaloknál, az utcán pedig mindenfelé kurvák álldogáltak. Képet raktam eléjük a lányomról, és mutattam az aranyaimat, amilyenek neki is voltak. Kinevettek, hogy egy ilyen puccos nő nem lehet Olga anyja. Ekkor tudtam meg, hogy kurva lett a gyermekem. Indultam volna tovább keresni őt, amikor felhívtak a pesti rendőrök, hogy menjek be az egyik kapitányságra. Ott egy fehér köpenyes ember mindenáron nyugtató injekciót akart beadni, de nem mondták, miért. Nem engedtem megszúrni magam, mondtam, jók az idegeim. Ekkor elvittek a hullaházba, és mutattak egy fejet. A lányomé volt! Nem leli helyét Az özvegyasszony azóta ittas vezetés és közveszélyokozás miatt nyolc hónapot töltött börtönben. Szesz nélkül ugyanis sokáig nem bírta elviselni az életet, és kínjában egyszer felgyújtotta a lányának és vejének épített hatalmas villa egyik melléképületét. Lányai kiröppentek a családi fészekből, Olga asszony egyedül gondoskodik szellemi fogyatékos fiáról. Nem dolgozik, javarészt felélte és lányainak adta a vagyont, most a házát árulja. Szerinte Szilvikéje már akkor halálra volt ítélve, amikor B. Gyula újra megnősült. A fiatalember néhány évvel ezelőtt szívrohamot kapott az egyik miskolci benzinkútnál, és holtan esett össze, L.-ék családi kriptájától nem messze fekszik nyughelye. KNÁB IMOLA FOTÓ: SOÓS LÁSZLÓ (Zsaru, 2006/11. 4-5-6. o.) KERETES ANYAGOK: Rövid pesti élet A szerencsétlen sorsú lányra a halála előtt szó szoros értelmében vadászott az egyik kuncsaftja - derítette ki az új információk miatt tavaly novemberben ismét elrendelt nyomozás. A harmincas éveiben járó brutális férfi a kéjnők réme volt akkoriban, amikor a Rákóczi tér környékén virágkorát élte a prostitúció, mert perverz szexre kényszerítette a védtelen pillangókat. Két dologgal lehetett igazán kihozni a sodrából: ha fizetnie kellett, vagy ha nemet mondtak neki. L. Olga végzetére komolyan kihúzta nála a gyufát. A kezdő örömlány egy közösülés előtt megijedt a férfi beteges igényeitől, és B. Sándor BMW-jével Szigethalom külterületéről visszamenekült a térre, hátrahagyva a bokorban egy szál alsónadrágban vizelő kucsaftját. A férfi éktelen haragra gerjedt, és miután taxival utolérte a lányt, a gyanú szerint több tanú előtt megfenyegette, hogy megöli. Szavai nyomatékául visszaszerzett verdájából előrántott egy bárdot, azzal kergette meg Olgát, és meg is vágta. Végül stricik menekítették ki a tajtékzó ember kezei közül. B. Sándor heteken keresztül, egészen L. Olga eltűnése napjáig figyelte és ijesztgette a rettegő utcanőt, mégsem vele látták utoljára távozni a térről. - A gyanú szerint B. Sándor fizetett egy ismerősének, hogy taxival vigye L. Olgát a Lágymányosi hídhoz - tájékoztatta a Zsarut Monostori Csaba őrnagy, az ORFK Nemzeti Nyomozó Iroda "döglött ügyek" osztályának kiemelt főnyomozója. - Ezután brutális kegyetlenséggel megölte és feldarabolta áldozatát, majd a testrészeit szétszórta a környéken. B. Sándort azóta erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények miatt többször elítélték. Ha éppen nem ült, a lakókocsijában éldegélt Budapest különböző pontjain. Az Ecseri úti metrómegálló közelében fogta el az ORFK Bűnügyi Ellátó Igazgatóságának bevetési egysége. Előre kitervelten, aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megalapozott gyanújával előzetes letartóztatásba került. Mivel a minősített ölés el nem évülő bűncselekmény, bármikor elővehették volna a szörnyű tettért, ő azonban tagadja a gyilkosság elkövetését. Különös véletlenek A nyomozás során a rendőrök minden követ megmozgattak a gyilkos kézre kerítésére. A fülükbe jutott Olga asszony félelmetes kijelentése, ezért ellenőrizniük kellett, hogy nincs-e köze a bűncselekményhez. Végül kiderült, hogy a durva kiszólás és annak beigazolódása csak véletlen egybeesés. Létezett egy olyan verzió is, miszerint B. Gyula állhatott bosszút volt feleségén, ugyanis a köreikben nagy szégyen, ha egykori kedvesükből prostituált lesz, L. Olgának pedig éppen az ő születésnapján veszett végleg nyoma. Hamarosan azonban kiderült, hogy semmi köze a gyilkossághoz, mi több, feltehetően a lány akart bosszút állni a férfin azzal, hogy a testét árulta.