Mohács főútjára néz a néhai K. Ilona háza, akiről hetekkel ezelőtt még a falszomszédja se tudta, hogyan élt vagy élt-e egyáltalán. Senki sem becézte Icukának, netán Ilonkának, mi több, sokan a nevét se tudták a házsártos, 72 éves asszonynak. Március 6-án azért riasztották a tűzoltókat füstölgő házához a szomszédok, nehogy a sajátjuk is leégjen. Borzalmas helyszín A lánglovagoknak betörniük sem kellett az ajtót, gyanúsan tárva-nyitva volt. Oltás közben térdig gázoltak a szétdobált lomok, ruhadarabok és szakadt párnák között, a víztől tapadóssá vált tollban, végül az egyik szobában egy vértócsa közepén rábukkantak a szétvert homlokú, halott nyugdíjasra. Azonnal értesítették a zsarukat, akik nagy erőkkel kezdtek nyomozni a szemlátomást emberölési ügyben. A holttest közelében, a falnak támasztva megtalálták azt a fejszét, amivel K. Ilona életét egy csapással kioltotta brutális gyilkosa. A boncolás megállapította, hogy az asszony majd� egy hónapja halott volt, amikor rágyújtották otthonát. A nyomokból az is kiderült, hogy valószínűleg értékek után kutattak a házban, de nem találták meg azt a nyolcvanezer forintot és kétmaréknyi arany ékszert, ami az egyik szekrény mélyén lapult. � Az áldozatnak nem voltak se rokonai, se barátai. Senkinek nem tűnt fel, hogy hetek óta nem adott életjelet magáról � tájékoztatta lapunkat Fellegi Norbert alezredes, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője. � Kiderítettük, hogy egyedül egy mohácsi férfi volt bejáratos hozzá, aki vagyon elleni bűncselekmények miatt volt már büntetve, és tavaly novemberi szabadulása után átmenetileg a néni szomszédságában, egy haverjánál lakott. B. Pétert a tűzeset előtt látták a környéken, de később már sehol sem találtuk. Visszatért A zsaruk naponta keresték a férfit helybéli édesanyjánál, a szomszéd településen élő élettársánál, kedvenc szórakozóhelyein, és azokon a búvóhelyeken, ahol korábban meghúzta magát, ha el akart tűnni a rendőrök elől. B. Pétert mintha a föld nyelte volna el. Végül március 8-án sikerült lekapcsolni az édesanyja házában, ahová azért riasztották a zsarukat, mert gyújtogatott. A tüzeskedő a rendőröknek meggyónta, hogy embert ölt, s a lelkiismerete azóta nem hagyja nyugodni, ezért békétlenkedik. Ő gyújtotta fel K. Ilona házát is, hogy találják meg végre az általa február 9-én másvilágra juttatott asszonyt. Vallomása szerint a gyilkosság napján pár száz forintért vágott fát az idős nőnek, majd a kemény munkával megkeresett pénzt néhány óra alatt elitta a közeli kocsmában. Ezután visszament az asszonyhoz, mondván: vág még fát jó pénzért, és a nénike ráállt az üzletre. Amikor fizetésre került a sor, és K. Ilona hátat fordított a férfinak, hogy némi aprót hozzon a szobából, B. Péter kezében lendült a fejsze. �Démonok lendítették a kezem, hogy üssek� � magyarázta a zsaruknak. Kétszer sújtott le a fejsze tompa felével a nyugdíjas asszonyra. Ezután a gyanú szerint a lábánál fogva a szobába húzta áldozatát, és egyetlen ütéssel végzett vele. Sovány zsákmánnyal menekült el a lakásból, amit a távozásakor bezárt, és a kulcsot eldobta. Hetekig várt, hátha a fülébe jut a hír, hogy megtalálták K. Ilonát, de semmi sem történt. Nem bírta tovább a félelmetes csendet, ezért betört a házba, és figyelemfelkeltés gyanánt tüzet gyújtott a szétszaggatott ruhákból és tollpárnákból. Búcsúcsók Az emberölés megalapozott gyanúja miatt előzetes letartóztatásba került férfi 78 éves édesanyja maga hasogatta a fát az udvaron, amikor felkerestük. A hajlott hátú, kendős asszony a szobába tessékelt bennünket, ahol az ágyra roskadva mutatta fia művét, az összeégett bútorhuzatot. � Éreztem, hogy valami nincs rendben vele � mondta a könynyeit törölgetve B. Györgyné, Bori néni. � Egy ideje ritkán járt haza, akkor is settenkedve. Faggattam, hogy mit tettél, fiam, de ő csak azt hajtogatta: �Á, kár volt!� Ha józan volt, egy falat kenyerét odaadta, de ittasan nem lehetett bírni vele. Nőnapon egy tábla csokoládéval köszöntött, ötször-hatszor megcsókolt, de aztán felmérgelte magát két magnón, amit kukázott. Földhöz vágta mindkettőt, majd öngyújtóval meggyújtotta a függönyt, amit épp előtte varrtam az ajtóra. Lángra kapott a szép kis selyem függönyöm, mindjárt lekaptam a helyéről. Jól meg is égettem a kezem. Csókolgatott, hogy �Ne haragudj, mama, nem akartam!�, aztán lefeküdt az ágyra. Olyan részeg volt, hogy kiesett a szájából a cigi, attól gyulladt meg a huzat. Amikor elvitték a rendőrök, búcsúcsókot adott. Könyörgött: �Ne halj meg anyám addig, amíg haza nem jövök!� Most már tudom, miért mondta � zokogott a nénike. � Azóta éjszakánként arra riadok, hogy engem szólongat odakint, de nem áll senki az udvaron. Aztán ráébredek, hogy míg élek, nem látom többé a fiamat.