A harmincas éveiben járó férfit sihederkora óta ismerték a környéken régóta dolgozó rendőrök. Miután családos lett, állandó volt náluk a tányércsörömpölés, amely a házaspár válása után sem maradt el. A bíróság ugyanis fele-fele arányban megosztotta a közös tulajdonban lévő házukat, és K. Zsolt, valahányszor átlépte exneje szobájának küszöbét vagy az előszobai demarkációs vonalat, a nő magánlaksértés miatt riasztotta a rend őreit. Elbaltázott béke A várva várt békesség esélye derengeni kezdett, amikor megannyi tortúra után a hajdani szerelmesek végre különköltöztek, de K. Zsolt ezután sem ült nyugodtan a babérjain. Egymásnak adták a kilincset nála a gyanús alakok, kétes egzisztenciájú nők és rossz külsejű férfiak, míg végül rablásba keveredett, amiért el is ítélték. Tavaly szabadult, és a visszailleszkedést azóta a helyi kocsmák vendégkörének szintjén gyakorolta. Ismét rendszeresen ellátta munkával a zsarukat, mert a fejébe vette, hogy ismeretlenek üldözik, még a házát is bekamerázták. Legutóbb március 16-án kísérték orvoshoz a járőrök zavart viselkedése miatt, miután alaptalan bejelentéseket tett különös zaklatóiról. Amikor elvitték otthonából, egy éles kasza mellől kelt fel az ágyból. Mint később kiderült, az állandó rettegésben élő férfi egy ideje azzal aludt, mert félt, hogy álmában megtámadják. A heverő mellé pedig vasvillát támasztott, hátha a kasza nem elég a védekezéshez. Halott a ketrecnél Az ominózus éjszakán kocsmai betöréshez riasztották a rendőröket a Bánom útra. Miután végeztek a helyszíneléssel, Komora András törzsőrmesterhez odalépett K. Zsolt, és folyt belőle a szó. – Magyarázkodott, hogy biztosan elment az esze, amiért azokat a korábbi bejelentéseket tette – idézte fel a különös beszélgetést a járőr. – Kért egy szál cigarettát, aztán közelebb hajolt hozzám, és azt súgta: elmond nekem valamit, de maradjon köztünk a dolog. Majd úgy döntött, hogy inkább megmutatja a titkát. Arra kért, hogy kövessem a lakására. Kikötötte azonban, ha odamegyek, dugjam el a rendőrautót, nehogy a szomszédok rosszat sejtsenek. Az egyik kezével a Niva ajtajába kapaszkodott, mormolt még valamit, majd kibökte, hogy megölt egy embert. A férfi ezután bizonytalan léptekkel elindult haza, a rendőr pedig erősítést hívott. Mire a zsaruk a házhoz értek, K. Zsolt már otthon volt, de nem nyitott ajtót, hiába döngették a hatalmas vaskaput. Azt gondolták, már az igazak álmát alussza a kasza mellett, így óvatosan bemásztak az udvarra. Az egyik nyúlketrec közelében a Dugó becenevű K. Zoltán (†48) szőnyeggel letakart holttestére bukkantak. Mellette voltak K. Zsolt sajátos önvédelmi fegyverei: a kasza, a vasvilla, valamint egy alkar vastagságú dorong. Amikor megpróbáltak bejutni a házba, a férfi előbújt, és megbilincselték. Anyázásért ütött A brutális emberölés megalapozott gyanújával őrizetbe vett K. Zsolt a rendőrségen már tagadta, hogy gyilkolt. Azt se tudta, ki a balvégzetű illető, és hogyan került a szőnyeg alá. Kis idő múlva ismét megvilágosult, és beismerő vallomást tett. – Az áldozat és a gyanúsított régóta ismerték egymást – tájékoztatta lapunkat Bárdos Zoltán alezredes, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának alosztályvezetője. – Március 17-én éjszakába nyúlóan italoztak a közeli kocsmában, majd a gyanúsított invitálására annak lakásán folytatták a poharazgatást. K. Zsolt azt mondja, összevitatkoztak azon, hogy a cimbora az édesanyját becsmérelte. A vendég ezután a kerti vécén könnyített magán. Amikor onnan kifelé tartott, a gyanúsított olyan erővel vágta fejbe egy doronggal, hogy a férfi holtan esett össze. Ezután K. Zsolt a husánggal és két másik léccel további ütéseket mért áldozatára, amelyek a szakértői vizsgálatok szerint egyenként is halálosak lettek volna. Az még tisztázásra vár, hogy a vasvillának és a kaszának milyen szerepet szánt az ölésben. A vérbe fagyott férfit letakarta, majd hosszasan bolyongott az utcán, ahol találkozott egyenruhás gyóntatójával. Az előzetes letartóztatásba került férfi elmeállapotáról igazságügyi elmeszakértő dönt.