Az újteleki, faluszéli ház idős lakója, T. Andrásné mindennap a tyúkokkal kelt. Dolgossága, rendszeretete híres volt. Lánya csodálkozott is, hogy azon a márciusi szombaton reggel még zárva volt a ház. Először csak azt hitte, édesanyja beteg, amikor belépve az ágyban fekve találta, aztán amikor jobban körülnézett, meglátta a rendetlenséget, a feldúlt szekrényeket, egyből tudta, nagy a baj. Orvosért telefonált, de az már csak a halál tényét tudta megállapítani. Ráadásul olyan külsérelmi nyomokat látott a holttesten, hogy azonnal szólt a rendőröknek, gyilkosság történt Újteleken. Pénzért ölt – Egyértelműen látszott a nyomokból, hogy rablógyilkosság történt – tájékoztat Kassai László alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának vezetője. – Ráadásul semmi nyoma nem volt erőszakos behatolásnak, egyértelművé vált tehát, hogy az áldozat ismerte, saját maga engedte be azt, aki később kegyetlen módon végzett vele. Ezt nem szeretném részletezni, mert a gyilkosság mikéntjét jelenleg csak mi és az elkövető ismerjük, a későbbi bizonyításnál ennek fontos szerepe lesz. Az asztalon ott volt két kávéspohár és egy termosz, feltételezéseink szerint az egyikből maga a gyilkos ivott. Az is tudvalevő volt, hogy a nénikének volt pénze, ráadásul előző nap hozta a postás a havi nyugdíjat. A rokonok szerint százezres nagyságrendű összeget tartott otthon, de egyetlen bankót sem találtunk meg. A gyilkos a pénzért ölt. Kutya a kukához A tapasztalt kecskeméti nyomozók sejtették, hogy helyben kell keresni az idős aszszony támadóját, ráadásul a márciusi sárban nem találták egyetlen jármű nyomait sem, vagyis a tettes gyalog jöhetett és távozhatott. Éppen ezért vettek igénybe egy nyomozó kutyát, amely rögtön szagot fogott, és egy kukához vezette a zsarukat. – A „négylábú kolléga” tíz házzal arrébb megállt egy szeméttárolónál – lapozta fel a jegyzőkönyveket Gadányi Andrea hadnagy, nyomozó –, amelyben több olyan tárgyat is találtunk, ami az áldozaté volt. A házban, amelyhez a kuka tartozott, régebben az áldozat jó ismerősei laktak, a családdal a néni bensőséges viszonyt tartott fenn, s az új, budapesti tulajdonost is jól ismerte. A fővárosi férfi viszont csak ritkán járt le a nyaralóként fenntartott falusi házba, annak őrzésével egy román állampolgárt bízott meg, aki viszont eltűnt. Már ekkor sejtettük, hogy ez nem lehet véletlen, mint ahogy a kutya találatjelzése sem, de senki nem tudta, ki ez a férfi, senki nem írta fel, jegyezte meg a nevét, nem jelentkezett be semmilyen hivatalnál, nem fénymásolta le az iratait, nem tudtuk, hogy kicsoda. Hiába telt el alig három óra a gyilkosság felfedezése óta, hiába tudtuk, hogy ki lehet az emberünk, nem volt neve, nem volt arca. A faluban csak úgy ismerték a házőrzőt, hogy Gorilla, a rendőrök ekkor még nem tudták, hogy a név nem csak az őrző-védő feladat miatt ragadt rá. Szeretett kocsmázni, játszani, sokszor vesztett, sosem volt pénze, de nem is barátkozott senkivel. Az is érdekes, hogy pont eltűnésekor jött volna le hozzá munkaadója egy kis előleggel, de ő ezt nem várta meg, köddé vált. Zseniális trükk A ház tulajdonosát a zsaruk várták, de ő sem tudott semmi konkrétumot mondani a férfiról. Csak arra emlékezett, hogy napra pontosan tizenegy hónappal fiatalabb nála, ezt akkor jegyezte meg, amikor az iratait átnézte. A nyomozók ennek az adatnak a birtokában berendeltettek egy alkalmazottat a központi nyilvántartóba, hogy segítsen nekik megkeresni a tűt a szénakazalban. – A budapesti központ szabadnapját feláldozó kollégája nélkül nehezen tudtuk volna megállapítani a gyilkossággal meggyanúsított férfi kilétét – köszönte meg a segítséget Polyák Zsolt százados, a főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetője. – Kikértük azoknak a férfiaknak az irat-, illetve fényképmásolatát, akik a megadott időpontban születtek. Ezt a kört is szűkítettük még egy olyan információ birtokában, amit nem szeretnénk felfedni, ekkorra már csak tizennyolc olyan személy maradt, aki szóba jöhetett. Az ő fényképeik másolatát többször is összekeverve megmutattuk a ház tulajdonosának, aki minden egyes alkalommal egy bizonyos személyt választott ki, mint aki azonos azzal, akit háza őrzésével megbízott. A negyvenéves, százhatvan centi magas, sötét hajú, sötét szemű férfi azonos a romániai, nagykárolyi Joan Horillával, ez volt a becenév eredete. A férfi a bűntettet követően legálisan kilépett az országból, de nincs kizárva, hogy a zöldhatáron vagy hamis iratokkal már visszajött, ezért mindkét országban kiadták ellene az elfogatóparancsot.